Nemrégiben Tündérke írt nekem kommentet az egyik freeformos nyakláncomhoz.Mégpedig azt, hogy nagyon tetszenek neki a munkáim , (amit ezúton is köszönök!) de az Ő lelkének ezek a dolgok túl szabálytalanok.
Ez azóta is a fejemben motoszkál.Vajon mi lehet az ok, hogy engem ez a szabálytalanság ennyire vonz?!
Szabálytalanság? Összevisszaság? Szabadság? Talán mindez együtt?
Talán megpróbálom kompenzálni a munkámból adódó rendkívüli kötöttséget, szigort, fegyelmet?
Hisz ez a stílus az, ahol szabadon szárnyalhat a fantázia,kötöttségek és szabályok nélkül alakíthatom a magam ízlésére a dolgokat. Talán egy kicsit az is benne van, hogy mindig egy picivel "másabb " voltam, mint a környezetem. Kicsit különc, kicsit bátrabb.
Vagy talán a magánéletem szövődök bele egy picit? Bár szerencsére az elmúlt években rendeződött, és most újra boldog házasságban élek,de volt néhány nagyon nehéz évem a válásom után. Lehet, hogy az a zavarosság most bújik elő, amikor végre lelki békét és nyugalmat találtam?
Tulajdonképpen ragozhatnám akármeddig, azt hiszem a választ akkor sem tudnám megfogalmazni!
A lényeg az, hogy nagyon-nagyon élvezem amit csinálok. Lehet, hogy majd lesz idő amikor ráunok, vagy "besokallok " de egyenlőre nagy örömömet lelem benne és még csinálgatom egy darabig. Az pedig csak hab a tortán, ha másoknak is tetszik!Ezért köszönöm, hogy ellátogattok ide!
Én szeretem a szabálytalanságaidat. :D És mindig nézem mi újat csinálsz. :) Bár én sem tudok így, szabálytalanul gondolkozni. :) De a te ékszereid nagyon tetszenek!!
VálaszTörlésSzia Méri,
VálaszTörlésUtólagos engedelmeddel linkeltem a blogodat, mert nekem is nagyon tetszenek a munkáid.
Éljen a szabálytalanság! :)
Szerintem, még ne hagyd abba, mert nagyon-nagyon szépek, megismételhetetlenek, és igazán egyediek.
VálaszTörlésDrága Méri! Mintha saját tipródásomat látnám, én is sokat gondolkodtam, hogy miért vonz engem is inkább ez a fajta ékszer, s az én lelkem sem kusza, ugyanúgy, mint a Tiéd sem! Inkább kisérletezésnek, új utak keresésének nevezném "szabálytalan" vonzódásunkat az eltérő formákhoz)))
VálaszTörléss maradjon is ez meg, hiszen nem fűzhetünk mindannyian szabályos szépségeket!Legalább most már ketten vagyunk akik gondolkodunk rajta, hogy miért pont ezekbe az ékszerekbe szerettünk bele!)))
Picasso is mást festett, mint a többiek)))))))
Egyébként szerintem azért mert a forma szabálytalan, minden munkád színei harmóniában, egyensúlyban vannak. A szinek inkább egymást egészítik ki, támogatják, s a gyöngyök is itt is ott is visszaköszönnek. Ha pl. tollakat raksz bele, amit én kifejezetten szeretek nálad - mindig ellensúlyozod valamivel. Úgyhogy én is sokat gondolkodtam és sokszor még most is tipródok, hogy tán valami baj van velem amiért ezek a fura ékszerek a számomra izgalmas dolgok? Vajon egy pszichológus mit állapítana meg a munkáim alapján? Aztán mikor újra fűzök, ugyanolyan kesze-kuszába kezdek, mert ha mintáról kell fűznöm, a kötöttség hihetetlenül idegesít és bosszant! Én is szeretem a szabadságot!)))) Ne gondolkodj rajta, csak azt fűzd, amihez kedved van! - Egyszer találkoznunk kéne, biztos jól megértenénk egymást!)))))
VálaszTörlés