2010. január 7., csütörtök

Csak néhány gondolat

Nemrégiben Tündérke írt nekem kommentet az egyik freeformos nyakláncomhoz.Mégpedig azt, hogy nagyon tetszenek neki a munkáim , (amit ezúton is köszönök!) de az Ő lelkének ezek a dolgok túl szabálytalanok.
Ez azóta is a fejemben motoszkál.Vajon mi lehet az ok, hogy engem ez a szabálytalanság ennyire vonz?!
Szabálytalanság? Összevisszaság? Szabadság? Talán mindez együtt?
Talán megpróbálom kompenzálni a munkámból adódó rendkívüli kötöttséget, szigort, fegyelmet?
Hisz ez a stílus az, ahol szabadon szárnyalhat a fantázia,kötöttségek és szabályok nélkül alakíthatom a magam ízlésére a dolgokat. Talán egy kicsit az is benne van, hogy mindig egy picivel "másabb " voltam, mint a környezetem. Kicsit különc, kicsit bátrabb.
Vagy talán a magánéletem szövődök bele egy picit? Bár szerencsére az elmúlt években rendeződött, és most újra boldog házasságban élek,de volt néhány nagyon nehéz évem a válásom után. Lehet, hogy az a zavarosság most bújik elő, amikor végre lelki békét és nyugalmat találtam?
Tulajdonképpen ragozhatnám akármeddig, azt hiszem a választ akkor sem tudnám megfogalmazni!
A lényeg az, hogy nagyon-nagyon élvezem amit csinálok. Lehet, hogy majd lesz idő amikor ráunok, vagy "besokallok " de egyenlőre nagy örömömet lelem benne és még csinálgatom egy darabig. Az pedig csak hab a tortán, ha másoknak is tetszik!Ezért köszönöm, hogy ellátogattok ide!

5 megjegyzés:

Tiszi írta...

Én szeretem a szabálytalanságaidat. :D És mindig nézem mi újat csinálsz. :) Bár én sem tudok így, szabálytalanul gondolkozni. :) De a te ékszereid nagyon tetszenek!!

Betti írta...

Szia Méri,
Utólagos engedelmeddel linkeltem a blogodat, mert nekem is nagyon tetszenek a munkáid.
Éljen a szabálytalanság! :)

Anami írta...

Szerintem, még ne hagyd abba, mert nagyon-nagyon szépek, megismételhetetlenek, és igazán egyediek.

Ibolya írta...

Drága Méri! Mintha saját tipródásomat látnám, én is sokat gondolkodtam, hogy miért vonz engem is inkább ez a fajta ékszer, s az én lelkem sem kusza, ugyanúgy, mint a Tiéd sem! Inkább kisérletezésnek, új utak keresésének nevezném "szabálytalan" vonzódásunkat az eltérő formákhoz)))
s maradjon is ez meg, hiszen nem fűzhetünk mindannyian szabályos szépségeket!Legalább most már ketten vagyunk akik gondolkodunk rajta, hogy miért pont ezekbe az ékszerekbe szerettünk bele!)))
Picasso is mást festett, mint a többiek)))))))

Ibolya írta...

Egyébként szerintem azért mert a forma szabálytalan, minden munkád színei harmóniában, egyensúlyban vannak. A szinek inkább egymást egészítik ki, támogatják, s a gyöngyök is itt is ott is visszaköszönnek. Ha pl. tollakat raksz bele, amit én kifejezetten szeretek nálad - mindig ellensúlyozod valamivel. Úgyhogy én is sokat gondolkodtam és sokszor még most is tipródok, hogy tán valami baj van velem amiért ezek a fura ékszerek a számomra izgalmas dolgok? Vajon egy pszichológus mit állapítana meg a munkáim alapján? Aztán mikor újra fűzök, ugyanolyan kesze-kuszába kezdek, mert ha mintáról kell fűznöm, a kötöttség hihetetlenül idegesít és bosszant! Én is szeretem a szabadságot!)))) Ne gondolkodj rajta, csak azt fűzd, amihez kedved van! - Egyszer találkoznunk kéne, biztos jól megértenénk egymást!)))))